A tüzoltó

Tegnap voltam egy rendezvényen barátnömmel, amire tegnap előtt nyertem a jegyeket. Balkán zene, balkáni kaja, egész jó volt, de időben hazamentünk, mert fáradtak voltunk és ma dolgunk van. Amikor sietve lépkedtünk a buszmegálló felé, megláttunk  egy csapat tüzoltót. Ekkor jutott eszembe a kb. 1 évvel ezelőtt volt tüzoltós randim is. Huh,  de nagyon gáz volt, azóta is elkap a röhögés ha eszembe jut J

Nagy párkapcsolati summázásban voltam épp és nem kerestem már senkit, elegem volt mindenből. Életbiztositást kellett újitanom, amihez be kellett mennem az egyik nagy biztositó irodaházába, egy mosolygósan kedves, picike, kicsit husi középkorú hölgy várt rám. Bemutatkoztunk, adataimat egyeztettük, majd csodálkozva rákérdezett, hogy hogy az Anyukám az életbiztositás kedvezményezettje és hogy hogy egyedül vettem fel ekkora lakáshitelt (Mert a lakáshitel felvételéhez kötelező volt kötnöm ezt az életbiztositást. Ha elpatkolok  a bank nehogy rosszul járjon :P ) Nem éreztem tolakodónak a kérdéseit, nagyon kedvesen és együttérzően kérdezgetett és kommentált, amikor mondtam neki, hogy nincs szerencsém ilyen téren. A férfiak férfiatlanok,  megbizhatatlanok és hazugok is.  Na, ekkor felvetette, hogy ha nem veszem rossz néven, akkor szivesen ajánlaná nekem a keresztfiát, aki magas, csinos, negyven felé járó tüzoltó, jól szituált családból és mindig kihasználják szegénykét a nők. Neki sincs szerencséje. Valamint a kedves hölgynek nincs gyereke, sosem lehetett és saját gyerekeként szereti ezt a keresztfiát. Ha benne vagyok, akkor mesélne neki rólam és leszervezne esetleg egy randit is nekünk. Gondoltam, miért ne?!. Az eddigieknél rosszabb nem lehet, a hölgy normális, már csaknem ajánl nekem valami vadbarmot. Ha meg mégis, akkor max. lesz még egy szerencsétlen randi a sorban. Na, bumm! Túlélem. A lehetőséget nem szabad elszalasztani. J

Eljött a randi napja, egy koktélbár előtt volt megbeszélve a találka. Érdekes módon  addig a keresztmamával többet beszéltem randi ügyben mint a sráccal  (egyébként Zoli), pedig megvolt a mobilszám csere. Gondoltam, szegény srác, biztosan sok ilyet szerveznek neki, már a könyökén jöhet ki. Állok a bár előtt, Zoli sehol. Közben barátnőmmel már lerendeztem a gyors találkát könyvcsere céljából  SOS munka és randi között, amikor csörög a mobilom. Keresztmama hiv, hogy Zolika vár rám, és, hogy hol vagyok. Netán elfelejtettem vagy nem oda mentem, ahova kellett volna. Na, ekkor már egy erős rosszérzés munkált bennem. Majd kiderült, hogy ez a jóember bement a bárba, és nem várt meg előtte, ahogy megbeszéltük. Mindezt a keresztmamával tárgyaltam le. Bemegyek, ő egyből felismert engem, mert iwiw-en látta a fotóimat, én nem láttam róla. Odalép hozzám egy kb. velem egy magas, sportos, negyvesen, mosolygós pasi. Tekintete sötét és homályos, értelem még véletlenül  sem csillant meg benne. Meghivott egy koktélra, amit lassan elszürcsöltem, míg ő benyomott 3 felest és 3 pohár söröcskét. Vezettem a beszélgetést, mert láttam, hogy ha rajta múlik akkor csendben leshetünk majd egymásra. Kiderült, hogy tüzoltói tevékenysége után gyúr egy kicsit vagy iszik a kollégákkal, néha segit otthon  a ház körül.  Mindent összevetve ennyi az élete. No kultúra, no hobbik…Amikor én elkezdtem neki mesélni, hogy járok szinházba, moziba, kiállitásra, stb stb stb. Mindig szépen reagált kicsit lenéző tekintettel, hogy nem baj az. Jelezvén, hogy szerinte hülyeség ilyen helyekre járni, de elnézi nekem, hogy gondolkodó, kultúrlény vagyok :P

Hát, köszi bazd meg! Majd kitalálta, hogy haza is kisér, addig is tudunk még dumálni. Vááááá…ekkor már fájt az élet. Nem tudtam meddig birom, hogy be ne szóljak neki és ne kezdjem el szivni a vérét „kedves” mondataimmal. Bár, nem is biztos, hogy értette volna a megjegyzéseket. Már kinomban nevettem mindenen amit mondott,  ami még nagyobb önbizalmat adott neki. Ördögi kör rulez…Végre hazaértem, leráztam a ház előtt. Szerencsére csókkal nem próbálkozott és nem maradtunk semmiben. De párszor még felhivott. Egyszer leráztam, a többi alkalomkor pedig épp vagy szinházban voltam, vagy buliban, és másnap eszemben sem volt visszahivni ot. Lelki erőm nem volt hozzá. Gondoltam, hogy ha ir sms-t, akkor arra válaszolva szépen közlöm vele, hogy ennek semmi értelme. Majd a keresztmama hivott fel (már szinte vártam) Megmondtam neki, hogy nem volt meg a kölcsönös szimpátia, sorry.

Szörnyü, hogy szegény hölgy nem látja tisztán mennyire gáz az ő Zolikája. Aki alkesz és egyszerü gondolkodású  lény. Vagy csak nem akarja látni. A pasi pedig lúzer, mert olyan amilyen és még sms-t sem tud irni…lehet, hogy abszolút nem tud irni…hmm…ez sem lepne meg.