Krisztofóró a világjáró

Már verem a fejem a falba, hogy mi  a francnak ismerkedem én a neten…visszaeső beteg vagyok…fujj  fujj fujj :P

Felmentem arra a nyamvadt oldalra ismételten, remélve a csodát vagy már nem is tudom. Néha elcsodálkozom  a saját baromságaimon… :P

Vagy csak ennyire el vagyok keseredve? De miért is? Hiszen jobban élek és boldogabb vagyok  sok párkapcsolatban élő ismerősömnél…váááá.

Szóval kutatok tovább szabadidőmben (ami alig van, tehát nem fektetek sok időt ebbe a projectbe)…hátha. Már csak minimális infokkal ellátott adatlapom van és fotók sincsenek, csak pár frappáns sor,  amiből tisztán látszik, hogy kapcsolatot keresek és hogy nem vagyok hülye, vasalthajú szőke pinavirág.

Na, erre rákapott egy érdekes fazon (a sok egyéjszakás, faszukat a monitorra verő baromnak már rég nem válaszolok). Szóval,  elkezdtünk levelezni ezzel az érdekesnek tünő fickóval. Majdnem 2 méter magas és fotó helyett (mert neki sincs fent) egy youtube linket küldött, amire egy videót töltött fel, ahogy a barátainak mesél az utazásairól egy üveg bor társaságában. Kellően laza, sármos fiatalember, aki még vicces is és bejárta a fél világot hobbiból. Na, mondom…végre! Nem hülye, gondolkodik, ha ilyen hobbija van,  akkor gondolom ehhez társul  egy normális munkakör is, valamint nem ül anyukája szoknyája mellett és nem tünt lelki betegnek sem. Inkább magabiztos, céltudatos egyénnek, ami nagyon imponált nekem. Ritkán látni ilyen fickót. Pár nap alatt leszerveztük a randit. Élőben már nem tünt annyira magabiztosnak,  de hát az első randis idegesség meg minden…

Először azt hittem, hogy hülyéskedik, amikor azt mondta, hogy sétálni fogunk Budapest esti, kivilágitott utcáin. De végül  tényleg…Na jó, laza sráccal, laza program…gondoltam én balga.

Majd nagy nehezen leltünk egy eldugott kis kocsmát, ami állitólag étterem is, de erre nem vennék mérget. Viszont jó volt a színes, csigás dizájn és a zene, na meg a csapolt barna sör is izlett. Szóval nem bántam, hogy oda mentünk. Beszélgettünk az ő munkájáról, utazásairól és az utazások miértjeiről, na meg az én életemről is. Nagyon sokoldalú és érdekes embernek tünt számomra. Ittam a szavait, amint mesélt az utazásairól, hogy a legtöbb helyre hátizsákkal és stoppal utazik, helyi embereket ismer meg és csomó dolgot tanult tőlük. Sokat tapasztalt és változott az utak során. Gyanakodni kezdtem, hogy minden rendben van vele, akkor miért van egyedül ill. hogy hogy nem csapott még le rá senki? Ezt is megmagyarázta annyival, hogy amig folyamatosan külföldön volt nem lett volna itthon vagy bárhol komolyba kezdenie, de most már úgy érzi, hogy látta amire kiváncsi volt, itthon akar maradni és társat találni, akivel belföldön aktivan töltheti napjait. Fúúú, el voltam ájulva, hogy mennyire normális és kedves és okos és még vonzó is. Imádtam a barnán göndörödő tincseit. De elejétől kezdve volt valami fura benne, talán a kisugárzásában vagy nem is tudom. Mai napig nem jöttem rá. Na, jó a hasi-tasija zavaró tényező volt, mert annyira gáz és ronda és stilustalan darab, hogy váááá :S

De aki sokat utazik, annál érthető, hogy ez egy praktikus megoldás és rászokott, hogy ilyet hord. Simán leszoktatható róla (tipikus női  gondolkodás, tudom ám). :P

Már az első randin előjött egy-egy szexuális mondat ill. szóváltás a témáról,  de csak viccesen és nem tolakodóan vagy ilyesmi. Ezen is jól szórakoztam. J

Gyalog haza kisért, átölelt közben és meg is csókolt amikor elváltunk  a kapuban,  de csak finoman, nem erőszakosan.  Sokat sétáltunk ebben a ronda kerületben,  akkor még nem is értettem, hogy miért. Viszont az zavart, hogy a kapuba érve megkérdezte, hogy feljövünk-e a lakásomra. Sőt, 2szer is rákérdezett és én mindkétszer nemet mondtam, majd elmagyaráztam neki, hogy kölcsönös a szimpátia, de nem egy éjszakás kalandot keresek és még alig ismerem őt, tehát egy idegent nem hivok fel, szexelni meg még úgyse…

Úgy tünt, hogy felfogta, bár nem örült neki, de megértette. Majd egy óra múlva jött az  sms, hogy mennyire élvezte a velem töltött időt és reméli mihamarabb ismét láthat. Eleve nehéz volt összehozni, mert, hogy ő minden hétvégén túrázik valahol a környéken, vagy Magyarország egyéb területein, ahová érdemes elmenni ilyen rövid időre. Valamint hétköznap mindig csak 8 óra után ér rá (sosem indokolta meg, hogy miért). Először fel sem tünt semmi gáz dolog. Találkoztunk kb.  3szor, mindig jól éreztük magunkat, de minden alkalommal füstös, eldugott kiskocsmákba vitt, kb. éjfél körül értem haza. Élveztem a vele töltött időt, a sok érdekes sztorit és őt is érdekelte az én kis világom, az én napi dolgaim. Mégis zavart valami, mintha egy láthatatlan, visszataszitó burok vette volna körül Kristófot. Közben már barátnőm elnevezte Krisztofórónak :P  Álmodtam is vele, és álmomban azt láttam, hogy én vérbe fagyva fekszem a vajszinü kanapémon (még ekkor is az jutott eszembe, hogy a vért nem lehet kiszedni majd a kárpitból és ezt ki lehet dobni…tipikus én :P ), ő pedig kipakolja a lakásomat és egykedvüen néz vissza a hullámra. Fura, ugye? Nem kicsit ijedtem meg az álomtól, ugyanis szerintem mindennek oka van, még az álmoknak is. Hisz nem a semmiből jönnek…

Majd gyanakodni kezdtem, hogy amikor napközben felhivott (mert naponta hivott, sms-t irt) és nem tudtam felvenni, mert épp  dolgoztam.  Majd amikor visszacsörögtem már ki volt kapcsolva, és minden egyes alkalommal ez volt. Valamint, hogy az sms-eire bármikor válaszolok (10 perc, fél óra, 1 óra múlva) mindig ki van kapcsolva, majd pár óra múlva ismét bekapcsolja a mobilját, megkapja az irományom és egyből válaszol.  A sok „érdekes” szokása, hogy a mobilját mindig kikapcsolja, hogy minden hétvégén túrázik, valamint, hogy csak  este 8 után szabad hétköznap erős gyanakvást keltettek. Kb. 5ször találkoztunk összesen.  Mindig ugyanaz  volt a lényeg: eldugott, füstös hely, sörözés vagy forralt borozás, beszélgetés, csók, integetés és mindenki megy haza. Legutolsó alkalommal erős szóváltásunk volt arról, hogy miért fontos számomra, hogy szinben,  stilusban és anyagban passzoljon az aktuálisan felvett ruhám, cipőm, táskám, kiegészitőim. Mert, hogy ez baromság, ő leszarja magasról, én pedig csak szórom hülyeségre a pénzem, ettől  nem leszek jobb ember, jobb munkaerő vagy nem fognak jobban szeretni mások.

Ok, nem ettől leszek jobb barátnő vagy kolléganő. De nagyon nem mindegy, hogy nézek ki, alkalomtól, időjárástól és a kedvemtől is függ. És uram bocsá’ de kék harisnyát nem húzok lila blúzhoz és odafigyelek, hogy ha fekete cipőben vagyok, ahhoz fekete táska lógjon rajtam. Szerintem ez minimális igényesség kérdése. Na, de mindegy. Ennyi  vita kell…különbözőek vagyunk, ettől ilyen sokszinü a társadalom J

Minden egyes alaklommal rákérdezett, hogy esetleg már ismerjük-e egymást annyira, hogy felhivjam a lakásomra, én pedig mindig szépen elutasitottam :P Szexközpontú vagyok nem kicsit, de valamiért tartottam tőle, és nem vonzott annyira, hogy máris megmásszam őt.

A következő héten is jelentkezett, hogy találkozzunk, de nem értem rá, majd egyik nap dobtam neki  egy sms-t, hogy másnap mégis ráérnék, de 6kor kéne találkoznunk, mert ha mindig 8kor találkozunk, éjfélig együtt vagyunk, akkor másnap munkában megint olyan leszek mint a felmosórongy :P Erre arrogánsan válaszolt, hogy hisz ő már megmondta, hogy hétköznap csak 8 után ér rám. Felfogtam e végre? Na, erre gondoltam magamban,  hogy leszarlak hülyegyerek, velem ne légy bunkó, nem érdemlem meg! Ha többé nem jelentkezik sem bántam már, hisz valamit biztosan elhallgat. Túl sok  a furcsaság. Nem is reagáltam a flegma sms-re. Elerveztem, hogy ha még egyszer összefutok vele,  akkor elé tárom, hogy mi a bajom  vele és kérdőre vonom, hogy felesége vagy „csak” barátnője van-e? Kb. 2 hét múlva megcsörren a telefonom, látom Krisztofóró az. Na végre! Legalább élőben csontozhatom ki őt! Hahhaaa :D

De nem lett újabb találkozó. Telefonba elmondtam neki, hogy nem hiszem el a minden hétvégi utazást és, hogy csak 8 után ér rá ha törik-ha szakad, valamint a mobilja szerintem csak ún. csajozós mobil, amit akkor kapcsol be, amikor nincs a közelben az asszonykája és nyugodtan mondja meg, hogy feleség vagy barátnő van-e a háttérben, ez az ügy már el van veszve.

Erre felháborodott, hogy ő is mondhatná, hogy gyanús, hogy sosem hivom fel őt és 6kor akarok találkozni 8 helyett. Neki többet jelent egy vidéki hétvége egyedül vagy a haverokkal, mint egy egy éjszakás buli a városban egy nővel, utálja a várost, stb.  stb.

Mondom, ahha, persze. Legalább tudjon már emelt fővel vesziteni, de még erre sem képes…ááááá L

Majd jött a pont az i-re, amitől sikeresen ismét padlót fogtam :P Még mindig tudnak újdonsággal szolgálni a netes pasik.

Ismét rákérdezett, hogy mivel kapcsolat belőlünk úgy sem lesz, ezt már látja a nagyon különböző életvitelünkből, legalább felhivhatnám magamhoz egy éjszakára, hogy ne vesszen már kárba az eddig együtt töltött idő.
Majdnem lenyeltem a mobilom…Végigfutott az agyamon, hogy mi van? Pár kocsmás estéért cserébe hagyjam már magam legalább megdugni, mert úgyis csak erre ment ki az egész??? Nemááá! El lehet ám pályázni a jó büdös picsába!  :P

Vettem egy nagy levegőt és szépen, nyugodt hangon csak annyit válaszoltam, hogy „Pont azért nem lesz szex sem, mert hazudsz és nem vagy őszinte. További szépeket! Pá!”

Áh, pedig milyen jópofa, saját, érdekes élettel rendelkező fickónak tünt, de ő is csak egy hazudós fasz! Belátom, hogy én is hülye vagyok, hisz nem lett volna jövőnk, mivel ténylegesen nagyon különböző az életvitelünk. De ez nem változtat a tényen, hogy ismét egy fasszal hozott össze a sors.

Közben természetesen tovább ismerkedtem.  J Talán már sosem adom fel…simán csak az emberi butaságom miatt? Vagy nem tudok  tanulni a saját hibáimból? Vagy csak a remény halhatatlansága tehet róla? … De ismét a netet böngészem.