Igénytelenség felső fokon

Kezdett betelni a pohár! A legtöbb pasi komoly kapcsolatról beszél, jól érezzük magunkat együtt, majd mégis eltünnek . Mind hazudnak? Velem lehet a baj? Mit rontok el?

Ápolt vagyok, értelmesen kommunikálok. Nem vihogok, nem hozom kellemetlen helyzetbe az embereket. Őszinte vagyok mindenkivel és mégis ezt kapom…Miért van ez? Miért pont velem?

Ismét elkezdtem magamat okolni, keresni magamban a hibákat. Meg sem fordult a fejemben, hogy simán csak a férfiak határozatlanok és hazugok…ááááá…naiv voltam még nagyon. Pedig már tanitgatott az élet rendesen.

Szüneteltettem a projektet. Jött a nyár, egyre több volt a programom. Nem mentem fel arra az oldalra napokig, vagy ha felnéztem, csak unottan elolvastam az új leveleimet, kedvenc naplóimat és ennyi. Majd regisztráltam egy másik hasonló oldalra. Mert, hogy barátnőm ismerőse ezen az oldalon talált párt és már egy jó ideje boldogok  együtt. Na, gondoltam… hátha oda mások járnak. Adunk egy esélyt ennek a vonalnak is J Rövid úton rájöttem, hogy a kb. 70 %ban minden társkeresőn ugyanazok az arcok néznek vissza rám, csak az adatlap és a háttér változik. Napokig semmi érdemleges nem történt. Addigra már sportosan vettem a dolgokat. Nem lepődtem meg az extra rövid lényegre törő leveleken: „dugnálak bébi”  „ma este nálad?” „megcsinálnálak úgy, hogy egy hétig nem birnál leülni”  „kiverhetem a cipődbe?”  „Ráélvezhetek a harisnyás lábadra? Semmi  szex, csak ennyit akarok, fizetek érte.” 

Eleinte még jól  elküldtem a balfenékre az ilyen mailek iroit, később már ennyire sem méltattam őket. Aki hülye az is marad alapon. :P

A sok szexéhes levél között megbújt  egy viccesen,  frappánsan  ismerkedős is. Fotót is mellékelt az emberke, mivel az adatlapján nem volt. Normálisan nézett ki  a képen, egyidős velem, bankban dolgozik, hétvégén  stand up comedy-ben lép fel. Vele kezdődött a Tomi korszakom :P Birtam a szövegét és hogy két lábbal áll a földön, jótékonykodik is. Pár napos beszélgetés után összehoztunk  egy találkát. Ebédszünetemben tudtunk csak találkozni, mert akkoriban nagyon  elfoglalt voltam és neki is sok dolga volt. Épp szabadnapja volt. Jött az irodánkhoz. Ajtóban várt, kolléganőmmel próbáltuk meglesni az ablakból mint a gyerekek, de pont úgy állt, hogy semmit sem láttunk belőle. Kiléptem az irodaház ajtaján, ott állt I. Tomi, magas, barna haj, barna szem, úgy néz ki mint a fotón. Eddig rendben is volna. Na, de a testszaga olyan átható volt és méteres távolságban lengte körül, hogy felfordult a gyomrom. Tény, hogy meleg volt, de otthonról indult el fél órával ezelőtt. Ilyen rövid idő alatt még egy keményen dolgozó kőmöves sem tudná ezt a szagot magára szedni. Alig, hogy túltettem magam az enyhe hányingeren és meglepetésen, végigpásztáztam ruházatán: kinyúlt, picit piszkos,  fehér póló, oldalt zsebes, bézs, rövidnadrág, lábain vigyorgott a szandál-zokni kombináció. Ez beteszi nálam a végső kaput! Aki ilyet hord, az brutálisan igénytelen és fujj!!! Ezt még tudta fokozni  egy nőies táskával és fogai sárgaságával, valamint átható szájszagával. Már nevettem magamban, hogy ilyen már nincs. Tapadnak rám a leggázabb, legszörnyübb pasik…vááááá. Miért pont én? Miért pont én? Előadta, hogy ő első randin senkit sem hiv meg még egy pohár vizre sem, hogy ne azért találkozzanak vele a csajok, hogy kihasználják. Meg amúgy sem keres annyira jól, hogy mindenkit drága üditőkkel itasson. Itt megjegyezném, hogy mindez max. 500ft-ba került volna. De ezt a tipust Zalán óta már ismerjük. Nem taglalom ismét a véleményem e témában.

Elmentünk  a Duna partra sétálni, mert az  ingyen van. Tüzö nap, majd felfordulok  az éhségtől. Gondoltam, hogy beülünk valahová ebédelni (mindenki fizeti a saját ebédjét), de hát ő nem az a tipus akivel ilyet lehetne, és különben sem szivesen mutatkoznék vele sehol sem. Nagyon gázzz!!! Vicces volt és normális,  de nekem már minden bajom volt, kinlódtam az egész szituációtól. Leültünk az egyik dunai lépcsősorra, ahol egyre közelebb merészkedett hozzám, már annyira közel ült, hogy hozzányomott a lépcső falához, próbálta megfogni a kezem. Ekkor felugrottam inkább. Úgy éreztem, hogy ha hozzám ér, akkor lehányom vagy kiszaladok  a világból, vagy mindkettőt egyszerre. Előadta, hogy neki szinte csak idősebb barátnői voltak, nemrég lett vége egy komoly kapcsolatának, kifejtette, hogy mennyire érett gondolkodású, stb. Elfilóztam, hogy vajon milyen igénytelen nők fekszenek össze egy ilyen sráccal…áh bele sem merek gondolni. Majd amikor látta, hogy én nagyon tartózkodó vagyok, kioktatott, hogy azért nincs pasim, mert nem engedem közel magamhoz az embereket. Falat húztam magam köré, nem engedem meg senkinek sem a fizikai,  sem a lelki közeledést, hideg vagyok és nem hagyom szeretni magam, pedig pl. ő nagyon  tudna szeretni. Majd visszakisért az irodához. Nem tudtam, hogy sirjak vagy nevessek miközben meséltem a kolléganőknek a sztorit. Tomi jelentkezett msn-en másnap és harmadnap is. Próbáltam szépen a tudtára adni, hogy nem vagyunk  egymáshoz valók és nem akartam megsérteni azzal, hogy megirom neki undoritóan igénytelen. Végül még ő hideg picsázott és kurvázott le engem. Na, igy legyen az  ember figyelmes a lúzerekkel! :P   Ekkor eldöntöttem, hogy ezek után mindenkinek egyenesen megmondom, hogy miért NEM az a bizonyos nem.