A gép maga nem különbözik a többi általam ismert géptől, alig férek el az ülésen a 181 cm-vel. Semmi újság, semmi szórólap sehol,  ez viszont fura. A színkombináció és dizájn nem tetszik. Rideg és ízléstelen (szerintem). Sötétkék, brutál sárgával kombinálva nem az én színvilágom, na. Stewardessek beállnak a sorok közé és elmutogatják a menekülési tervet és tudnivalókat. Ezen elkap a nevetés, hogy ilyen még van. Hosszú évek óta nem láttam ilyet, menetrend szerinti gépeken kis monitorokon nyomják le ezt  a demot több nyelven. De ez a legkevesebb amúgy, csak számomra vicces. Közben lesek ki  az  ablakon, hogy nagy pelyhekben hull a hó és már a reptér épületét sem látni tisztán, távolban látszik ahogy kavarja a szél a havat. Brrr...még belegondolni is rossz micsoda turbulenciának nézünk elébe. Egyáltalán felszállunk-e? Bár, a nagy orosz télben is repkednek a cessnák,  akkor egy boeingnek a magyar tél meg sem kottyanhat. Picit várunk, majd gurulunk  a kifutópálya felé, egyre durvábban havazik és már késésben vagyunk. Durva, hogy a a stewardessek nem bírnak kinyögni két értelmes mondatot semmilyen nyelven sem. Mellettem ülő ismeretlen 40es pasival megvitatjuk, hogy átvesszük a kis mikrofont a hölgytől és emlékezetből jobban előadjuk az általános szöveget, mert ez így siralmas. :) Kiosztják az árlistákat is, amiről megtudom, hogy kb. eur 2,50-ért igatok kávét, és röpke 10eur ellenében komplett megreggelizhetek. Köszönöm nem kérek semmit! De jobb is, mert mint kiderül semmi meleg étel, ill. ital nincs a gépen, mert még nincsenek megegyezve/leszerződve a budapesti földi kiszolgálással, ergo nem töltik a gépüket a budapesti reptéren. Vacogó fogakkal konstatálom, hogy csoda, hogy engedték őket le és felszállni...vááhháá. Simán felszállunk, bekanyarodunk a légi folyosóra és juheej repülök Barcelóna felé, végre, végre, végre :) Amint elérjük a repülési magasságot megkérem a pasit, hogy mivel ő ül kívül dobja már le a kabátomat a tárolóból legyen olyan kedves, mert idefagyok. A sok bárányfelhő látványától bealszom. Leszállás előtt kb. fél órával ébredek a kapitány hangjára. Megnézem a felhők közül felbukkanó gyönyörű hegyvonulatokat, imádtam ezt a látványt. Majd teszünk pár tiszteletkört a város felett, gyanítom  leszállási engedély gondjaink lehetnek :))) Fujj, de rossz vagyok :P

Mire kiérek a csomagfelvételhez már vár a kis bőröndkém. Pillázok ezerrel, hogy ezt hogy csinálták ilyen gyorsan? Mit adnak itt enni/inni a dolgozóknak? :)

Meleg szellő fújdogál, kicsit borongós az ég, irány a város és a hostel, ami remélem tényleg le van foglalva...