Reptéri busz normális, tiszta, tágas, mégis millióan nyomorgunk rajta. Keanu Reaves típusú pasi ül velem szemben..hmm...kezdetnek sem rossz ,) Az Universitas nevű megállónál leszállok, belövöm az irányt, hogy tutira balra lesz az általam keresett utca. Persze nincs igazam, de elsőre egy Pharmacia (gyógyszertár) kirakatéba botlok, ami tele van a durex márka legújabb termékeivel. Meghatározó első élmény volt ez...:)
Majd irányt váltok és végre megvan az általam keresett utca, basszus papírom van róla, hogy idegenvezető vagyok és még ezt sem bírtam elsőre belőni. Na, mindegy, fogjuk a fáradtságra. Szállásadó néni Mária (Marríííjaaa-nak ejtik) mosolygósan ajtót nyit, egy egész emeletnyi nagy belmagasságú lakásba lépek, tele számozott ajtókkal. Marííjaa konyhanyelven nyomja az angolt (ekkor még nem tudom, hogy itt ez piszkosul nagy szó). Megmutatja pici, de kellemes és tiszta szobámat, a fürdőszobákat, mosdókat és beérünk a nappaliba. Huh, teljesen elvarázsolódok a kandallótól, fa bútoroktól, ezer éves ruhás ládikától és a plafonon feszítő freskótól, amit faragott fa szegélyez. Mintha egy múzeumba lépnék, ami még otthonos is. Persze picit ront a dizájnon egy ikea-s ebédlőasztal és a művirág a sarokban. De ne legyek már szőrszálhasogató! Szép és kész! Lecuccolok, zuhany, átöltözés és irány a város. Nem is terveztem el semmit, pedig én nagyon tervezős, szervezős lány vagyok. Csak az jár a fejemben, hogy a Sagrada Famíliát látni akarom MOST!!! Könnyen odatalálok és kiállom a hosszú sort és ott vagyok, ahova évek óta vágytam és kész elfolytam, félig meghaltam a gyönyörűségtől, fotózni sem bírok annyira odavagyok...imádom!!! Bent leülök középre a kőre, mert ott a legjobb az orgonaszó akusztikája, persze a biztonsági őr eltanácsol onnan. Majd igyekszem mindent lefényképezni, hogy itthon megmutassam a számomra fontos embereknek a csodát, amit láttam, átéltem. De ezt elmondani nem lehet. Nagyon hideg volt bent, de nem érdekelt, csak álltam és csodáltam az üvegmozaikokon beáradó napsütést...
Fogalmam sincs mennyi időt voltam bent, de az biztos, hogy sokat :) A nagy élménytől megéheztem, irány egy helyi tapas bár vagy valami hasonló.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.