az én kis világom...

     Össze kéne szednem magam, de nem kicsit, hogy csak túléljek, hanem nagyon. Rendesen, hogy emberszabású legyek ismét. Voltam valaha normális? Áh, hülye kérdés…sosem!

      Elkezdtem már foglalkozni magammal: új frizura, új ruhák, fogyókúra, ill. előbb tisztitókúra a női magazinok ajánlásával, vitaminbomba bevitel minden formában, rendszeres edzés. Alakulok…

      Már legalább a külsőmre kezdek kiválni a emo-vámpir-gót társadalomból. Lelkileg még mindig közöttük járok, kicsit emósan világfájdalmasan és bennem ég a vérszivás bosszúja. Külsőm  pedig egy jóllakott angyalkáé. Szuper! Skorpió mivoltomhoz hüen leplezem a valódi énem, kezdem kevésbé szarul érezni magam. Szeretek titokzatos lenni…J

     Jön a nyár, kezdődnek a szabadtér koncertek, bulik, szülinapok, balatoni hétvégék haverokkal, juhhujj. Megszületett az egyetlen első unokatestvérem kisfia, nagyon komoly, boldog és büszke apa vált az addig őrült srácból. 32 éves korára éppen ráfért már ez a magatartás. Ezekért megérte túlélni a tavaly októbert. Látni, ahogy mások mosolyognak és különböző oknál  fogva boldogok. Szerencsémre a barátaim nem tágitanak mellőlem és nem unták meg a siránkozó fejem és az engem körülvevő jégcsap hangulatot. Elráncigálnak mindenfele, érdeklődnek hogylétem felől. Már nem idegesitenek, kezdek örülni a törődésnek.

      Elkezdtem festeni, kézmüveskedni. Elkészült életem legnagyobb festménye, 5 vásznon át ivelő örvény, amibe belfestettem a lelkem minden bánatát, kinlódását és szineiben abszolút passzol  a kis lakásom vidám sárgás-bordós dizájnjához. Erre mondják, hogy 2 legyet egy csapásra.

      Éjszakánként még mindig mardos a magány és szorongok, csak Cseresznyére gondolok, az ő gondolatával kelek-fekszem. Közben ő már rég abban  a tévhitben él, hogy mi tök jó barátok vagyunk, életre szóló, igaz, őszinte kapcsolat a miénk, amiben továbbra is úgy játszhatja a kegyetlen játékaik velem, ahogy eddig, bennem pedig megszületett a tökéletes bosszú haditerve, ami éltet. Még a festményemet is segitett felszögelni a falra és sejtelme sincs, hogy a legnagyobb sötét folt az alján őt jelképezi…Nem is kell tudatositania, majd megérzi ha itt lesz az ideje.

Munkával teli hétköznapjaim egyikén megnéztem az ún. szemetes postaládám. Ide jönnek a  hirlevelek, reklámok, nyereményjátékokra való felhivások mindenféle oldalakról. Természetesen főleg ezoterikus és receptes oldalak ezek. Ha csak fele annyit főznék, amennyi recept a postaládámban van..huh…Mióta nincs kivel megosztanom amit főzök, ill. nincs olyan aki hasonlóan értékeli mint én, azóta nem birom magam rávenni a főzésre, izek próbálgatására. Max. kávé, piritós és rántotta. De igy legalább mosogatnivaló sincs :P

Át is siklottam a hirlevelek fölött, elolvastam a napi mantrámat (mert személyre szólót kapok ám és van, hogy tényleg jobb tőle a hangulatom) és meglestem mit üzen nekem a hétre Uriel Arkangyal, hátha hasznos. Lényegében csak annyit irt, hogy legyek türelmes és bizakodó és bizzak a szeretetében. Hát, jó…ám legyen!

Majd jött egy levél értesitő egy nemzetközi társkereső portálról. Összes emlékem az oldallal kapcsolatban, hogy egyik kolléganőm férjét megtaláltam ott, mint alkalmi kapcsolatot kereső egyedülálló férfit, szóltam kolléganőmnek (jót akarva, hogy lássa már meg, hogy csak őt nem dugja meg a férje, a város többi nőjét bármikor, bármennyiszer, valamint, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása a saját kis félrekacsingatása miatt). Természetesen hiába látta a tényeket, férjecskéje benyögte, hogy ő azt hitte, hogy ez csak olyan közösségi portál mint a facebook (facebookon és más közösségi oldalon bezzeg nem regisztrált tag, honnan tudná milyenek ezek). Röhögtem magamban nagyokat, hogy a kolléganőm ennyire stuczba ment át, férjecskéje meg nagyobb geci mint gondoltam. Innentől kezdve az ő bajuk, én segiteni akartam,  de akin nem lehet, azon nem lehet és kész. Tán sosem kaptam igazi levelet ezen a (nem közösségi) portálon. Az értesitőben szerepel, hogy levelem jött, a feladó neve és a profilképe. Na, akkor kattintok és meglesem vajon ki ez a fekete hajú Don Juan.

Persze be kéne lépni az oldalra felhasználónévvel és jelszóval,  amiket már rég nem tudok. Emailcim alapján lekérem. Kb. 2 nap múlva jött a válaszlevél az oldaltól. Nem érdekelt annyira sem a srác, sem a levele, hogy epekedjek a jelszó után, ezért csak 1 hét múlva vettem észre, hogy jééé van jelszavam és jééé, tényleg volt itt egy fekete Juanito. Belépek, üzenet megnyit, kedveskedő hangvétel, elcsépelt udvarlós szöveg (mit keres itt egy ilyen szép és okos nő). Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy honnan tudhatja, hogy okos vagyok? Mert az vagyok, ez tény :P Gyorsan rápillantottam az adatlapomra és basszus, ezt a filozofikus korszakomban szerkesztettem, sejtelmes fotóim vannak és tele van tüzdelve a bemutatkozásom nagy filozófusok hires téziseivel. Ajvé…de akkor a srác sem lehet hülye, ha vágja honnan a szövegem. Felkeltette az érdeklődésem. Olvastam tovább a hosszú levelét. A végére kiderült, hogy mi ismerjük egymást a múltból. Egyik szakmai úton megismert (egyből sikeresen megutált) kolléganőm expasija. Egy másik kedves kolléganőmnek viszont jó bartánője volt ez a nálam nem épp toplistás Barbi lány. Nem is értem, hogy kedvelheti egymást két ennyire különböző személyiség…

      Voltunk együtt kávézgatni (szakmai út utáni after party) együtt páran és ott volt Barbi is,  akinek muszáj volt elhoznia az aktuális trendy pasiját, Istit. Ilyen partykra soha senki nem hoz partnert, ez amolyan iratlan szabály. Minek jönne oda valaki, akinek fogalma sincs a mi szakmánkról és minek hallgatná a vicces történetecskéinket a közös útjainkról, agytágitós tréningjeinkről? De Barbinak villognia kellett a pasijával (többek közt ezért a rongyrázós, felvágós magatartásáért nem csiptem). Barbi, külsőlegés viselkedésre huszadrangú fruska volt, szakmailag sem egy nagy szám. Kerek feneke és törékeny, alig felöltöztetett teste vonzotta a férfiakat, na meg szinte bárkinek széttette a lábait. Isti akkor focista volt, jól ment neki, drága óra, márkás ruhák, még márkásabb napszemüveg a hajában ééésss nyalta Barbi seggét. A csaj úgy viselkedett mint egy királylány,  akinek Isti nevü szolgája lesi minden kivánságát. Egész délután úton volt a srác a pult, az autó (mert mindig kellett kardigán, másik cipő vagy épp smink cucc Barbinak) és az asztalunk között. Elképedve néztem, hogy ilyen van. Többiek úgy tettek mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne. Majd lányosan párban elmentünk pisilni és Kitti kolléganőmmel kitört belőlünk a röhögés, amint becsuktuk magunk után az ajtót, hogy micsoda burleskben ülünk a kávézó közepén. Pár hét múlva a pálinka fesztiválon illuminált állapotban láttuk őket az egyik standnál,  de nem mertünk odacsattogni, nehogy véletlenül a nagy lazaságban beszóljunk nekik  Később annyit hallottunk a királylányról és szolgájáról, hogy egy luxusnyaralás során ki lett téve Barbika huszadrangú szüre.  Valahol sajnáltam a fickót és elitéltem a csajt. Buta voltam! Kellett ez nekik, aki ilyen megenged az megérdemli! Ezt most mindkét oldalra értem…

Na, Isti talált meg engem ezen a társkereső oldalon. Pár levélváltásnyit dumáltunk, normálisnak és kedvesnek tünt. Elsőre azt hittem, hogy ő is a pszichológust látja bennem, de aztán áttértünk gmail chatre és ott már megbátorodott. Randira hivott, kétértelmü megjegyzéseket tett, udvarolt,stb. Nem volt tolakodó, inkább csak jópofa. Elmesélte, hogy Barbi kihasználta őt anyagilag, meg, hogy vele minden nő igy bánik és nem érti miért van ez. Miért nem szeretik őt saját magáért. Majd elkezdett villogni, hogy vidéken, nem messze a citytől egyedül, önerőből épitkezik, már áll a ház, csak be kell rendezni. Megbecsülendő dolog, gondoltam én. Valamint egy lovas kocsi méretü Audival hasit az utakon. Focit már rég abbahagyta és vállalkozik. Ezen a ponton éreztem, hogy valami nem kerek. Nem tudtam  eldönteni, hogy a focistás sztereotipiám zavar be, vagy a nagy autó- kis farok szindróma üvölti bennem, hogy „ÁLLJ!” Hessegettem a csúnya, rossz, női megérzéseimet. Minden reggel,  amint okos telefonról beléptem chatre már irt is jó reggelt kivánva, elhalmozott fotókkal a házról, autóról, kutyáiról, macskájáról, családi gulyásozásról. Őszintének és odaadónak tünt, aki tényleg szeretetre, kapcsolatra vágyik. Mégis ott motoszkált bennem valami megmagyarázhatatlan ellenérzés. Megbeszéltem ezt a legjobb barátnőmmel, Andrással is, aki szóban felpofozott, hogy örüljek már, hogy nekem  is lehet egyszer szerencsém pasi téren ebben a rohadt életben! Ok, megnyugodtam.

Isti naponta felhivott, minden dolgom iránt érdeklődött, este is elérhető volt és hétvégén is chateltünk. Ezzel kizártam, hogy más nője is lenne, vagy netán felesége, élettársa.

Eljött az első randink ideje. Aznap gondolkodtam el, hogy tán alacsonyabb nálam a fickó, nem emlékeztem rá 100%osan a kávéházi szolga időszakából. Nehéz volt randi helyet találni, mert ő állitólag nem ismerte a városi helyeket, utálja a city éjszakai életét és különben is a belvárosban parkolni halálosan veszélyes, mert netán meghúzzák a gyönyörü Audiját. Először azt hittem viccel, de neeem. Komolyan gondolta az autós dolgot. Na, mindegy, ha csak ennyi baj van vele, akkor megtartom. Végül egy pláza kávézójában találkoztunk, elbújtunk  egy hangulat világitással bélelt sarokban és beszélgettünk facet to face.  Kellemes fél órát töltöttünk el igy, néha megsimogatta a kezem, végig vágyakozóan nézett rám. Kémiailag engem nem inditott be annyira, de élveztem, hogy ennyire rám van indulva, udvarol. Jól esett a közelsége. Majd elvitt egy szobrocskákkal teli parkba, Holdfényben sétáltunk kézen fogva, majd hazahozott és még nagyon sokáig smároltunk az autóban a ház előtt. Mint a tinik. De nem bántam, jól  esett. Cseresznye óta ő volt az első új udvarlóm, akihez bármilyen szinten vonzódtam. Búcsúzáskor tünt fel, hogy tényleg egy picivel alacsonyabb nálam a fickó. Amig beértem az ajtóba addig állt az autója mellett és bámult és mosolygott. Alig, hogy hazaért sms-t dobott, hogy tudassa nagyon jól érezte magát és reméli nemsokára ismét láthat. Na, mondom…Andrásnak igaza lesz. Nekem is lehet szerencsém (végre)! Minden reggel, amint felkeltem és bekapcsoltam a mobilomon a netet ő már irt is, mert korábban kezdett dolgozni mint én. Mindig kedves volt, jó fej, humoros. Valamiért mégis el-elfogott egy rossz érzés vele kapcsolatban. Mondtam  is neki, hogy van egy rossz érzésem és kérem mondja el ha van másik csaja otthon vagy felesége vagy ha csak egyet dugni akar. Játszunk tiszta lapokkal. Ezekre mindkét alkalommal, amikor felhoztam annyit válaszolt, hogy rosszul  esik neki, hogy én igy érzek és, hogy nyugodjak meg tisztességesek a szándékai. Hát jó, próbáltam megnyugodni, de nem ment. Majd jött a köv.  randi időpontja, kb. 1 hét telt el az első találkozásunk óta. Érdeklődtem a programterv iránt, mert nem mindegy, hogy mit veszek fel, stb. Mégis csak nőből vagyok! Erre benyögi, hogy találkozzunk nálam otthon kettesben, szivesen megmaszirozna, mert amint már emlitette ért hozzá. Először azt hittem, hogy csak humorizál. De neeem! Na, mondom…fasza, csak dugni akar…áááá. Jól le is teremtettem, hogy mit képzel magáról, pofátlan, stb. Erre eljátszotta a sértődöttet, hogy én nem akarok kettesben lenni vele, akkor miért hülyitettem eddig,  stb. Én hülyitettem? Egyszer randiztunk és minden OK volt eddig, de uram bocsá második randi ne az én lakásomon legyen kettesben. Nem vagyok én ilyen könnyü préda. Megbánást   szinlelt. Majd dumáltunk róla, hogy mi mást csinálhatnánk, hova mehetnénk, hogy csak kettesben lehessünk de mégsem nála (szüleivel él, mert épp épül a háza) vagy nálam, hanem neutrális helyen.

Először tünt el gmail chatről köszönés nélkül, ez már több mint gyanús volt nekem. Nem hivott, nem irt, hogy akkor mi lesz velünk aznap este. Gondoltam felhivom, lehet, hogy túl kemény voltam vele chaten. Gyenge lelkü fajták ezek :P

Egyből felkapta a telefont, és közölte, hogy mivel én besértődtem azon, hogy ő kettesben akart lenni velem és veszekedtünk, ezért inkább igent mondott a haverjainak, akikkel ma este meccset fognak nézni a sarkon kiskocsmában.

Na, nekem sem kellett több. Kiakadtam teljesen! Ha nem dobom szét a lábam az Audija láttán, akkor inkább meccset néz a haverokkal? És még eljátsza a megbántottat is, hogy hisz én nem akarok vele kettesben lenni. Hülyének néz engem vagy csupán csak egy egyszerü gondolkodású focistával van dolgom?

Azt hiszem mindkettőben van igazság. Elküldtem a halálfaszára és tudattam vele, hogy törlöm mindenhonnan, többé ne keressen, nem vagyunk  egy szinten. Megérdemli, hogy a pénzéhes ribancokat fogja ki, hisz erre specializálódott. Azt kapja a sorstól amit érdemel!