…ééésss amikor már végleg elegem lett, feladtam ill. mai divatos szóval élve elengedtem a dolgokat, céljaimat, vágyaimat egy társra…gondoltam legalább beújitok  egy jó szexpartnert, akivel hasonló a szexuális kultúránk és rendszeresen kényeztetjük majd egymást. Nem kellenek nekem már ezek az érzelmi viharok, hazugságok, problémák. Ha férjhez akarok menni és gyereket szülni ott van a reptéri Adrásom. Akivel imádjuk  egymást, szakmabeli, sok a közös bennünk (hobbik, érdeklődés körök, stb.), csupán egy „apró homokszem” van a gépezetben, hogy ő meleg. De róla irtam már korábban. Biztos pont vagyunk egymásnak az életben, mindig számithatunk egymásra és ez jó. Mi biztosan jó szülők és társak lennénk. Szóval ha majd eljön a mi időnk összedobjuk  amink van és kész J

(Ennek az időszaknak a kezdetén zuhantam össze lelkileg és kezdtem el irni ezt a könyvet. Nagyon tud fájni amikor belátja az ember, hogy fel kell adnia az álmait, mert tönkreteszi magát és semmi értelme hajkurászni az igazit, a szerelmet, a lelki társat és álmodozni a tökéletes családi életről, amibe öröm megöregedni…Van akinek nem ez a sors ebben az életben. Nehéz elfogadni mindezt…)

            De a szexet igényelem, akár a levegőt vagy a vizet, szóval neten kutakodtam tovább. Sok nős pasival irogattam, azokat ki is szórtam, mert problémásak. A legtöbb csak szexet akaró pasi buta volt mint a föld. Örök problémám, hogy csak azzal tudok ágyba bújni, akit férfinak tekintek, amolyan igazi férfinak és észben magam fölöttinek érzem, valamint megvan az a bizonyos kémia. Na, ezen kritériumoknak sokan nem feleltek meg. Már nevetve kattingattam a társkereső oldalon, hogy „jajj, már megint egy tahó. Vajon ezeket valahol direkt tenyésztik?” :P kezdtem irigyelne nő ismerőseimet, akik képesek és elvezik  a szexet csupán egy szép testtel… Vajon én miért nem tudok ilyen lenni? Minden egyszerübb lenne..vááá.

Egyszer csak megláttam egy hosszú hajú, vicces adatlappal rendelkező harmincas fickót. Hmm…a gyengém a humor és a hosszú haj és még a közelben is lakik. Bár különösebben nem akartam tőle semmit, beszóltam a fotóira, amiken virágos baromságok voltak a hajában. Piszkálódtam, mert szeretek J És lám, levében reagálta le. Igy kezdődött Cyklonovics és Angyalpor kapcsolata a páratlanon…

Váltottunk pár levelet majd átnyargaltunk msn-re megkönnyirtve a napi kommunikációt. Sikerült napokat végigbeszélgetnünk mindenféle érdekes témáról Egyből feltünt, hogy egy magamhoz hasonló kicsit fura fazonnal van dolgom, akit a részletek érdekelnek és a világ érdekes de nem hétköznapi dolgai foglalkoztatnak. Feltöltöttek a napi msn-ezéseink, végre ismét mosolyogva keltem föl a géptől és mentem dolgomra. J Kb. egy hét beszélgetés után rátértünk, hogy találkozzunk. Sok szex témánk is volt, már feltérképeztük, hogy müködne ez közöttünk. Megbeszéltük, hogy egyik este feljön hozzám beszélgetni lesz ami lesz alapon. Ha bejövünk  egymásnak, akkor szexelünk egy nagyot, ha nem, akkor alszik a kanapén és másnap elválnak ilyen jellegü útjaink. Nehezen beszéltük le ezt a randit, mert nem szokásom felcipelni idegeneket a lakásomra, nála pedig nem bevett szokás ismeretlen lányokhoz mászkálni az éjszakában. Mindezek mellett még bejátszott az is, hogy alig akarta elhinni, hogy én tényleg kiváncsi vagyok rá élőben és tényleg feljöhet hozzám, stb. Biztonság kedvéért facebookon bejelöltük egymást és 2 közeli ismerősömnek leadtam a drótot Angyalpor (ezek után már csak András/Cseresznye) adataival (facebook adatlap, msn cím, mobilszám), hogy ha bármi történne velem,  akkor vele randiztam aznap este. Fő az óvatosság és a biztonság. Ennyi hülye után már óvatos voltam.

Eljött az este(2010. július vége), megérkezett a vékony, magas, hawaii mintás ingében, nagy mosollyal az arcán. Mindketten eléggé zavarban voltunk, amit a frappáns ajándékával oldott fel. Hozott egy kiló cukrot (mai napig van belőle) és egy 100db-os papirzsebkendő csomagot. Mondván, hogy ezekre mindig szükség lehet egy nő háztartásában. Wow, és milyen igaza van, azóta az első randis ajándék etalonjává vált barátnőim körében ez a kombináció. J

Beszélgettünk, pezsgőztünk gyertyafényben. Nyár volt, rajtam alig miniszoknya és egy blúz. Egyre közelebb húzódtunk  egymáshoz a kanapén, engedélyt kértem a haja piszkálására (mert imádom és ez már fétis szinten van nálam), ő finoman végighúzta a kezét a combomon és innen már minden ment a maga útján. Elsőre egyből megvolt az a bizonyos szexulális harmónia, mindketten nagyon élveztük, majd összebújva aludtunk el. Jól esett, megvolt minden az aktusban ami kell: vadság, intimitás és finom befejezés. Másnap reggel még összegabalyodtunk egyszer és forró csókokkal alig birtunk elválni a kapuban. Majd hetente egy alkalommal jött és eltelt a nyár. Szokásunkká vált, hogy búcsúzáskor 3-4 alkalommal visszajön az ajtóból és szenvedélyesen csókolózunk, ölelkezünk, mintha utoljára látnánk egymást…

Már a 2. találkán elkezdtünk lelkizni, feszegetni egymás lelki életét, múltját és megbeszéltük, hogy bár mindketten szinglik vagyunk, maradjunk ennyiben, kötöttségek nélkül. Végre valakivel tartalmasan, élvezetesen töltjük el az időt, mindketten feltöltődünk a másik által és jó ez igy. Nem kell ezt elrontani semmivel. Szinte minden nap msn-en beszélgettünk 2 randi között. Munkámból kifolyólag egész nap gépnél vagyok és msn-en tartom a kapcsolatot ügyfeleim egy részével is,  szóval szinte fel sem tünt, hogy fél napokat csak vele irogatok. Örültem neki minden szempontból. Ettől függetlenül mindketten jártunk továbbra is a társkereső oldalra „vadászni”. Ritkultak a beszélgetéseink, keveset is volt on-line. Állitólag sok volt a dolga, vidéki forgatásokra járt, stb. Hiányzott, hogy eltünt napokra, de én sem kerestem őt (ezért se! Francos női önérzetem nem engedte). Majd ismét on-line volt, irt és jött. Egymás mellett ébredtünk az én névnapomon és az övén is (Katalin és András). Lényegében éjfél után mi voltunk egymás első köszöntői forró csókokkal és simogatásokkal. Szép pillanatok voltak ezek…Néha furán viselkedett. Miután elélveztem oldalra feküdt és elkezdtek potyogni  a könnyei és azt hajtogatta, hogy ne akarjam, hogy ő is élvezzen, mert ő azért van itt, hogy nekem jó legyen és hogy azt  a figyelmet és törődést amit tőlem kap sosem tudja viszonozni és legalább ennyi legyen. Én meg pislogtam mint hal a szatyorban, hogy „wtf?” Nem értettem miért mondja ezt…hisz nagyon élveztük az együttléteinket.

2010 decemberén hanyagolt, alig jelentkezett, már a forgatásokról sem küldött sms-t mint rég. Nem értettem mi történt. Ha ráirtam msn-en, hogy mi a szitu, akkor elhajtott, alig akart válaszolni. Feszültnek tünt. Egyszer csak elkezdett beszélgetni velem és kiderült, hogy most épp összeomlott körülötte a világ és minden baja van. Befutott hozzám  sok késéssel, eléggé részegen és folytak a könnyei. Ekkor beszélt először az anyjával, apjával való viszonyáról, a nővére házasságáról és gyerekeiről, a pénzügyi gondjairól. Nagyon sajnáltam, hogy most épp rossz a helyzete és próbáltam segiteni neki ahol tudtam. Nehezen bár, de elfogadta. Jól esett, hogy beavatott az életébe, a problémáiba. Számomra ez a bizalom a legfőbb jele, hisz én csak a hozzám  legközelebbi embereknek merem kiadni magam ilyen szinten. Majd ismét eltünt, alig kommunikáltunk. Jött a karácsony, a Szilveszter. Vele szerettem volna tölteni Szilveszter másnapját, és cseszett jelentkezni, sms-re sem válaszolt, Még csak Boldog Új Évet sem kívánt. Teljesen ki voltam akadva. Majd amikor végre ismét megjelent msn-en arra fogta mindezt, hogy nagyon beteg volt és élni sincs kedve és anyagi gondok nyomják  a vállát. Nem hittem én ezt el teljesen, de beletörődtem, nem foglalkoztam a témával többé. Szaporodtak a találkáink. Szinte mindig késett, egy órát, két órát, 3 órát. Volt, hogy sms-ben jelezte, volt, hogy nem. De mivel tudtam, hogy a forgatások utáni stábos bulikon kívül más szórakozás nincs, nem cseszegettem miatta. Egyébként is, tudom  a saját szakmámból, hogy az ilyen szakmai italozások közepette mélyülnek el a kapcsolatok és jól jöhetnek ezek még a jövőben. Persze azért amúgy csajosan mindig durciztam picit, kb. addig amig megérkezett,  levetkőzött és az első csók el nem csattant J

Közben megismertem Zsoltit egy szakmai rendezvényen, akivel szimpatizáltunk és nagyon  rácsodálkozott, hogy én és András, és már nem szomjasan rákérdezett, hogy: „Egy ilyen kaliberü nő mint Te, mi az istenért áll szóba ezzel  a szerencsétlennel?” Ekkor még nem is sejtettem, hogy miért mondja ezt. Nagyon  kedves volt velem, még ingyen haza is taxiztatott és a főnökeinek is bemutatott, hogy egy kedves barátja barátnője vagyok és repülőjegy specialista. Ez kimondottan jól  esett.

Majd egy év eleji turizmus partyn végre megismertem a sokat emlegetett legjobb barátokat. Csabit, Kicsit, Tomi és persze Zsolti is ott volt. Meglepett, hogy a srácok elég jól informáltak rólam, épp, hogy csak a DNS képletemet nem tudják. Addig abban a tévhitben voltam, hogy András engem piszkosul titkol a baráti körében és egyébként is. Sosem akarta, hogy én megjelenjek Maglódon vagy Gyömrőn, mondván, hogy az az ő otthoni közege, nem akar ő kapcsolatot és az már, hogy nézne ki, hogy hazacipel meg minden. Én balga pedig elhittem minden szavát. Bombasztikusat pratyztunk a fiúkkal, még kocsival haza is vittek és másnap már Facebookon ismerősök lettünk. Éjjel hivogatták Andrást, hogy kár, hogy nincs itt és hogy mennyire jó fej vagyok. (András munkára és anyagi gondokra hivatkozva nem jött partyzni) OK, most lehet köpködni és rohadó paradicsommal megdobálni, mert ekkora barmot mint én  a Föld keveset hord a hátán…A sors iróniája, hogy Kicsi már akkor megmondta, hogy András megbizhatatlan ember és ne pazaroljam rá az időmet, mert nem érdemes. Akkor még nem értettem, hogy miért monda…mára már leesett.

András egyre többet jött, egyre többet beszélgettünk. Szinte minden nap. Egész napokat átbeszélgettünk msn-en, ahogy a munkánk engedte. Majd egész éjszakákat is. Egyre több témáról, történésről kiderült, hogy mindkettőnket érdekel. Ugyanazon nevettünk, ugyanazon sirtunk. Élveztük ezt a harmóniát. Lett közös zenénk, az Anima Sound System: tedd a napfényt be a számba cimü száma. Mindkettőnk telefonja erre a dallamra csengett. Elemezgettük a Salad finger beteges mesesorozatát és könnyesre nevettük magunkat Charlie az Unikornis. Igy lett számomra Ő a…

-         férfi, aki végre érti a lelki világomat

-         férfi akit megértek, mert hasonló problémákkal küzd mint én, hasonlóan gondolkodik

-         ember, akivel szinte csak közös témánk és érdeklődési körünk van

-         aki imádja a főztöm, a konyhai újitásaimat és az étel és ital újdonságokat, amiket úgy kell vadászni és akivel egyformán rajongunk az izekért és illatokért és mi értjük, hogy miért fontos, hogy szép legyen az étel a tányérunkon.

-         Akivel rajongunk  az általam késztett sajttálakért, együtt élveztük az izeket (sajt, oliva érdekességek, sörzselé, alma és dió) Szerinte még a rántottám is különleges, amit akár hajnali 2kor, buli után hazaérve is sütök neki, pár formás háromszögre szeletelt piritóssal és oliva bogyókkal. Mert finoman füszerezek, pont olyanra sütöm amilyenre ő is szereti és érezni, hogy benne van a szeretetem. Imádtam neki bármilyen ételt késziteni, mert jó volt látni ahogy élvezi az izeimet és végre valaki dijazta a szakácstudományom.

-         Srác, aki ugyanúgy tud rajongani egy zenekarért és teljes odaadással élvezni a zenét mint én. Ezt az érzést csak az tudja, aki volt már a kedvenc zenekara koncertjén és tudott csak önmaga lenni a tömegben és minden sejtjében átélni A ZENÉT. Sőt, még a zenei izlésünk is hasonló.

-         Férfi, aki végre érzi miről szól valójában a Harcosok Klubja és a Donie Darko. Végre valahára egy értelmes, érző és értő lény!

-         Ember, akinek el mertem mondani, hogy gyerekkorom óta fotózom a halott állatokat és ennek miértjét. Erre kiderült, hogy ő is fotózza őket, csak más indittatásból és még a facebookon is van erről fotóalbuma.  Akik mindkettőnkről tudják ezt csak mosolyognak, hogy „zsák a foltját” J

-         Férfi akivel a legjobb a szex a világon, akivel pont úgy szexelünk és élvezzük a legjobban, ahogy mindketten imádjuk. Meg tudtuk élni azt a gyönyört, ami csak ritkán adatik meg. Együtt ki tudtunk próbálni sok mindent, amit mással, máskor, máshol eddig sosem.

-         A férfi, aki minden alkalommal dicsér: hogy szép a szemem, imádja a kulcscsontom, ami gyönyörü és csak nagyon vékonyka lányokon látott eddig ilyet, de az én testem a legjobb kombináció, mivel rajtam legalább fogni is van mit, szerette a kis, formás melleimet, gyönyörködik a lapockámban, ami szerinte abszolút nőies és még az általa nagynak titulált popsimba is imád beleharapni, a finom, szük puncikámról már nem is beszélve.

-         Férfi, akinek imádtam a csontos kis fenekét, és túrni a dús, hosszú hajában, szenvedélyesen csókolózni miközben mélyen egymás (egyformán) kék szemeibe nézünk és akinek csupán az érintésétől átjár a remegés.

-         Az ember, aki csodálattal nézi a lakásom berendezését, szinvilágát és minden alkalommal agyon dicséri, hogy mennyire harmonikus az egész, még a fiókjaimban és szekrényeimben honoló rendet is imádja.

-         Férfi, aki milliószor mondta már, hogy ennyire nőies barátnője mint én sosem volt és elismeréssel nézi a hosszú, harisnyás lábaimat, nőies öltözékem,  szexi alsónemüimet. Megjegyzi, hogy harmóniában vagyok és ez nagyon jó.

-         férfi, akivel még az ideális esküvőről való elképzelésünk is egyezik

-         a lökött ember, aki már előre eltervezte a számára ideális temetést, akárcsak én. Mindketten részletesen el is meséltük egymásnak. Őt megismerve nyugtáztam, hogy létezik hozzám hasonlóan kattant ember.

-         A srác, akinek megmutatom  a Flightradar 24-et és egyből rákattan, talán jobban is mint én, pedig ekkor én már hónapok óta az eget kémlelem általa. Hosszú éjszakákon és napokon át osztottuk meg egymással az aktuális légi személyszállitás általunk felfedezett érdekességeit. Még az okos telefonunkra is telepitettünk ilyen alkalmazást.

-         Az őrült fiatalember, akivel részegen táncolunk az utcán vagy akár egy bezárásra itélt kocsma közepén.

-         Aki eljár velem havonta Csehszlovák sörözésre, ahol teljesen elengedjük magunkat és megszeretik ők a barátaim. Mióta nem jár hiányolják és keresik rajtam.

-         Aki hanyag eleganciával kézen fogva sétál velem végig a városon a nyári napsütésben, vagy összeölelkezve forró, nyári éjszakákon.

-         Aki szakmabeli ismerőseinek bemutat, mint barátnőjét és büszkén mesél rólam és szakmai sikereimről, na meg nőiességemről (minden karrierizmusom mellett még háziasszonynak sem vagyok utolsó), dicséri csipős humorom. Csillogó szemmel néztem rá, amint másoknak mesélt rólunk és láttam rajta, hogy büszke rám és örül, hogy én vagyok a NŐ az oldalán.

-         A lökött fiú, aki legközelebbi barátait (Csabi, Kicsi) úgy vezeti végig a lakásomon, mintha az övé is lenne és mesél nekik pajzán dolgainkról ezt-azt, hogy mikor, hol szexeltünk óriásiakat (jajj bolond férfiak :P )és elismerően mutatja az engem körülvevő rendet, harmóniát és a festményeimet a falon, amiknek a készitésében és felrakásában ő is részt vett.

-         Aki nem csak úgy néz rám mint nőre, hanem elismer mint embert és a legjobb barátjának tekint. Ebben a legszebb, hogy mindez kölcsönös. Ő volt számomra a FÉRFI, akivel élvezek minden egyes pillanatot, akire felnézek mint emberre, mint férfira és akinek adok a véleményére. Imádom az eszét és a fura lelkét, ő volt számomra „a tökéletes emberi vegyület”.

-         Az ember, aki mindenféle üzleti tervét velem szövögeti, akinek számit a véleményem.

-         Aki miatt életemben először hagyom el a realitás hideg köves talaját. Fontosabb lett számomra az magánéletem mint a munkám. Főleg a vele töltött idő lett fontosabb, amikor tartalmasan töltjük  el az időnket együtt és végre boldog vagyok és érzem rajta, hogy ő is az és ezek az élet ritka szép pillanatai, ami csak keveseknek és ritkán adatik meg. Ha most bárki megkérdezné tőlem, hogy mi volt életem legemlékezetesebb eseménye, akkor egyből rávágnám, hogy egy este történt, hogy ültem szemben az ölében, mutatott egy jó zenét a telefonjában, amit mindketten rég szerettünk már,  egymásra néztünk és puhán de erotikusan, finoman ölelve egymást végigcsókolóztuk azt a számot, majd úgy néztünk  egymásra mintha az életünk  első és utolsó pillanata lett volna.

Teltek a hónapok, jött a tavasz. Napi szinten tudtunk  egymásról. Amint géphez kerültünk egyből  msn-en kommunikáltunk. Bármi érdekeset láttunk, hallottunk napközben átdobtuk egymásnak sms-ben, mms-ben. Hétvégén sosem ért rá,  nagyon ritkán töltöttük együtt pl. a péntek éjszakákat, pedig mennyivel jobb lett volna. Hiszen hétköznap mindig rohannunk kellett dolgozni, ügyintézni. De megértettem én mindent, hogy kevés a pénze, sok a dolga, mert próbál egyről a kettőre jutni. Nagyon szépen alakultunk. Akkor már több mint fél éve ismertük  egymást, amikor elkezdtem pedzegetni neki, hogy mélyithetnénk a dolgokat. Hiszi úgyis napi szinten kommunikálunk, tudunk egymásról szinte mindent, még azt is melyikünk, mikor, hol van épp ha nincs gép előtt, egymással osztjuk meg  a jót a rosszat, mindig jól érezzük magunkat együtt, egymás baráti köre teljesen befogadott minket, többek közt bombasztikus a szexuális életünk is. De ő nem és nem akarta, mert hogy az már kötöttség és felelősség és ő nem ilyen fajta és értsem meg, hogy jobb ez igy. Én naiv szerettem annyira, hogy elhittem mindezt és inkább csak vártam, hogy alakuljanak a dolgaink maguktól. Mindig vártam talpig szexiben, vacsorát és italt készitettem, másnap reggel csomagoltam neki szendvicset, sört és thermo bögrébe kávét, hogy mindene meglegyen miközben dolgozik. Reggelente forró csókokkal és egy laza szeretlek szóval vált el tőlem. Láthatóan jól esett neki a törődés, nekem pedig a szerelme és odafigyelése. Kollégái meg is jegyezték, hogy látszik, hogy új és gondos barátnője van J  Több kollégájának is bemutatott a városban, elmentünk velük iszogatni, partyzni. Más világ az ő munkakörük nagyon, de birtam ezt a szintü lazaságot.  Még a kollégáival közös bizniszbe is be akart szervezni engem. Mindenkinek mesélte a közös kis vicces sztorijainkat (van egy pár).

Az én ismerőseim közül sokan nem akarták elhinni, hogy mi minimum nem élünk együtt, mert hogy sugárzik belőlünk  a szerelem és a harmónia…

            Majd egy tavaszi  estén miskolci haverokkal partyztam a törzshelyükön. Egyik közülük folyamatos udvarlásban volt, de áh jobb volt ez igy, hogy csak haverkodtunk. Kár lett volna elcseszni bármivel is. Na, az egyik srác Robi (nevezzük igy) mutogatott a laptopján  egy arnóti kislányt, hogy mostanság ezt dugja néha, de nem nagy szám. Meg amúgy is lány a kislány valami pasihoz Budapestre. Megláttam a kislány savanyú arcocskáját Facebookon és lefagytam. Egyből leesett a tantusz, hogy ez a lány van Kicsi fotóin az én Cseresznyém mellett. Rendszeresen bulik alkalmával előkerült a kislány a fotókon, persze szigorúan ügyelve arra, hogy ne legyen szembetünő, hogy együtt vannak. Talán csak egy 2010-es lecsófesztes képen látszik, ahogy Cserkó fogja a lányka vállát. Anno rá is kérdeztem, hogy ki  ez a csaj? Akkor annyit mondott, hogy lényegtelen,  régi dolog, meg hogy nézzem meg mennyire részeg azon  a képen, nem komoly, hogy tapogatja a lány karját. Akkor nyugtáztam annyival a dolgokat, hogy tutira gyömrői a kislány és néha dugja és azért van ott a partyképeken. De most, hogy Robi benyögte, hogy Arnóti, ami nem itt van a sarkon és, hogy rendszeresen jár az úgymond pasijához ide. Összeállt a kép. Nem akartam szólni a miskolci fiúknak, csak ittam a bechert és a sört gyors egymásutánban. Nem akartam elhinni, hogy az én Cseresznyémhez jár egy csaj és tutira ezért nem jelenhetek én meg a környéken sem és inkább ő jár be hozzám  a városba. Talán minden hazugság volt amit mondott nekem,  amit együtt csináltunk. Hasogatott a fájdalom, de nem szóltam semmit, majd zokogva berohantam a kiskocsma  wc-jébe. A srácok meg utánam és nem értették mi  a bajom, mi történt velem. Szipogó zokogás közben nagyjából elmondtam nekik a történetet, felszivták  magukat nem kicsit és kitalálták, hogy úgyis tudják, hogy itt a lány, gyerünk le Gyömrőre vagy Maglódra taxival és vonuljunk be Robival és csináljuk meg  a cirkuszt, leégetve ée lealázva Cserkót és Savanykát is egyszerre mindenki előtt és mennyire kemények leszünk, stb. stb.

Elég dolgom volt visszafogni őket, hogy neeeeee!!! Nem akartam cirkuszt és valahol a lelkem mélyén biztam benne, hogy talán nem is igaz az egész és félreértem. Fiúkat csitittottam, hajnalban mindenki szépen hazament. Napokig forraltam magamban a dolgokat, nem szóltam semmit Cseresznyének, nem vontam kérdőre. Itt-ott csipkelődő beszólásokat épitettem beszélgetéseinkbe és faggattam, hogy vajon miért nem akar velem normális kapcsolatot, pl.: miért nem költözünk össze vagy miért nem mehetek le Gyömrőre bulizni? Vártam, hátha elmondja magától mi  az igazság. De nem…hogy is gondolhattam, hogy magától felvállalja…!

Nem birtam tovább!  Egy  hangulatos, gyertyafényes estén sok kanyarral inditva eljuttattam a beszélgetésünket egy pontra, ahol megjegyeztem: „hogy tudom ám kit dugsz, aki miatt  sosincs szabad hétvégéd.”  Meghökkent, majd elmosolyodott, hogy ugyan már, miféle baromság ez ám és mosolygott egyet, majd amikor benyögtem Savanyka nevét (Katalin, mint én...) elkerekedett a szeme és elfehéredett. Tudakolta, hogy mit tudok, mennyit tudok, stb. Egyre gyakrabban és nagyobbakat kortyolt a pezsgőjébe és kiment a teraszra cigizni (társaságomban nem szokott, mert tiszteletben tartotta, hogy én nem dohányzom). Szomorú lett, sirt, hallgatott, magyarázkodott, én sirtam és próbáltam kiszedni belőle a miértjeimre a választ. De nem sok sikerrel jártam. Sokat ittunk kinunkban és sirtunk  együtt, majd szexeltünk egy nagyot és összebújva elaludtunk. Sokáig nem beszéltünk az esetről. Nem akartuk  elveszteni egymást, akkor már túl fontosak voltunk  egymás számára. Megegyeztünk, hogy ha normálisan viselkedik (nem hisztizik msn-en, azon hogy látni akarok és tudni szeretném mikor ér rám)  és gyakrabban jön hozzám hétköznap, akkor nem érdekel, hogy pár hetente hétvégén itt a kislány. Elvoltunk  egy darabig igy, de természetesen egy idő után mintha kiszállt volna a fejéből az egyezségünk. Most már tudom, hogy azon az ominózus estén kellett volna kidobnom és elutasitani mindenféle közeledését!!! De én balga magányos lélek, szerelmes voltam.

Minden müködött ahogy rég, jött hozzám, mentünk a városba haverokkal, jól éeztük magunkat, stb. Csak sajnos ritkán sikerült ezt igy összehoznunk, mert ugye a hétvégék nem voltak szabadok a kislány jövetele miatt. Bár, amig nem ért be a Miskolci gyors, addig Cserkó velem irogatott msn-en, majd amint felrakta őt a hazafele induló vonatra vasárnap, rohant haza és már velem beszélte meg az aktuális dolgait és érdeklődött, hogy mi  van velem,  hogy telt a hétvégém,  stb. Szerencsére sok programom van, mozgalmasan töltöttem az időt az én drágám nélkül is, csak épp hiányzott kegyetlenül J

Szóval foglalkozott velem sokat, egyébként is napi szinten kommunikáltunk,  sőt egész napokat és éjszakákat. Amikor nem voltunk  együtt fizikálisan, akkor on-line foglalkoztunk egymással. Egyre inkább dühitett a kislány léte és cseszegettem Cserkót, hogy miért nem küldi haza a fenébe, amikor nekünk együtt jó és jobb is lehetne ha több időnk lenne egymásra. Miért nem tudunk  elmenni végre egy közös hétvégi nyaralásra, miért nem jön le velem Sófokra a haverjaimhoz , akikhez rendszeresen járok. Mire jó ez az egész igy? Mindig olyan válaszokat kaptam, hogy nincs pénze nyaralgatni, utazgatni, otthon csinálják az udvarukban a kertikő bizniszt a srácokkal, hétvégente van rá idejük. A kislányt pedig nem dobja ki, mert nem szabhatom meg neki, hogy kivel barátkozzon.

Hmm…barátkozzon??? Igen, úgy barátkozik, hogy a családja ismeri mint a hivatalos barátnőjét? Nálam picit más a barátság fogalma. Sokszor elmondta, hogy ha végleg választania kéne, akkor csakis engem választana, én vagyok a nő az életében, akit ha házasodni szeretne, akkor elvenne (de nem akar nősülni), a kislányt még véletlenül sem. De amikor válaszút elé próbáltam állitani akkor kitért inkább, de sosem választott. Nem értettem…komolyan nem. Maró fájdalom ette a lelkem hétvégénte, amikor tudtam, hogy itt a kislány, és féltékenység öntött el, hogy most őt öleli, vele alszik, stb. Kezdtem beleőrülni az egészbe. Volt ebből  egy durván összeveszős éjszakánk, amikor egy percet sem aludtunk, másnap végigbőgtem a napot és dolgozni sem birtam. Azt hittem belehalok a helyzetbe vagy ha mégsem akkor megőrülök és gumiszobába töltöm hátralévő napjaim…

            Voltak srácokkal a hungaroringen egy autóversenyen, minden évben többnapos program ez, természetesen az fb-n a fotókon megint  ott vigyorgott savanyúan a kislány. Persze csak diszkréten egy sarokból les be másik csaj mellől mindig, nehogy látszódjon, hogy Cserkóval együtt vannak. Erről a buliról egyik hajnalban felhivott Cseresznye és részegen hajnali 3 körül megkért, hogy beszéljek valami szlovákokkal, akik nem akarnak elmenni a hálókocsijuktól és ott cirkuszolnak és nem beszélnek semmilyen más nyelven, csak szlovákul és ugye én beszélem a nyelvet. Gyönyörü, hogy pont engem hiv fel, hogy ott az  egész társaság és mellette a kislány és aludni szeretnének és én intézzem el. Hogy volt bőr a pofáján!!! Én pedig próbáltam elintézni a szlovákokkal telefonban a dolgot, de matt részegek voltak, nem sokra jutottam velük. Majd elmentek szintén  ezzel a brigáddal Balatonra egy hétre, ahova persze megint a kislányt vitte,  aki 4 napot töltött ott. Nem ám engem, pedig mindenki tudott rólam (Csabi „okos barátnőjén Eperkén kívül). Rosszul esett ez is, bár sms-ezett velem onnan is,  de hát akkor sem engem vitt (mondjuk nem is mentem volna, utálom az autóversenyeket). Arról a hétvégéről a srácok gépeiben/mobiljaiban láttam az összes fotót egy másik buliban ücsörgve pár héttel később. Jópofa baromkodások mentek ott és a srácok többször is mondták, hogy kár, hogy nem én mentem, jól éreztem volna magam és biztosan emeltem volna a buli fényét a szövegemmel, viselkedésemmel. Savanyka meg csak vihog, iszik és cigizik a sarokban. Nem valami aktiv leányzó. Az összes akkori fotón csodálkoztam rá, hogy Cserkóról és Savanykáról nincsenek nem publikált közös szerelmes képek sem. Ölelkezős, smárolós, táncolós, egymást kezét fogós fényképek, mint rólunk. OK, mindig egymás mellett ülnek vagy állnak, max. Cserkó ráteszi a kezét a vállára vagy a csipőjére. Mondjuk amikor mi együtt vagyunk nem is lehetne rólunk különállós, alig egymáshoz érős képet csinálni. Olyan szinten egymásra vagyunk cuppanva mint 2 csiga a lakópark falán csüngve nyári nászában (egy ilyen csigapárról csinált is fotót amikor egyik este jött hozzám, amin mindenki szörnyülködött. Mert ugye publikálta a csigafotót facebookon. De nekünk tetszik az a fotó, mert a maga nemében érdekes és szép).

OK, mindenki más habitusú, de ez azért akkor is fura, hogy ennyire nincs kontaktus köztük. A testbeszéd sokat elmond két ember kapcsolatáról.  Tomi mobiljáról meglestem Savanyka facebook profilját. Ott virit, hogy kapcsolatban van (Cseresznyének persze az egyedülálló virit, és a kislánynak ez sem tünik  fel vagy nem mer szólni érte) és közös fotók száma nulla. Csak azok vannak fent, ami Cserkó haverjai bejelölték őt és még azok is rejtett verzióban csak a gyömrői csapat számára láthatóak. Very nice! A kislány vajon miért titkolja a kapcsolatukat? Volt már olyan is, hogy bejelölték fotón és ő vagy Cserkó törölte a bejelölést, vagy hozzászólt egy fotóhoz és fél órán belül törölve volt. Valamiért mindkét oldalról titkolák a dolgokat. Hmm…gyanús. De leszarom!